Őshonos állataink

A rákosi vipera

Hiába is keresnéd őket, rákosi viperákat a Föld bármely más szegletében, csak Magyarországon találkozhatsz velük. Sajnos azonban az ilyen találkozásra egyre kisebb az esély, hiszen számuk az elmúlt néhány évtizedben hihetetlenül lecsökkent. A legóvatosabb becslések szerint manapság alig 500-an vannak!

Egy-egy eltűnő félben lévő faj megmentése nem megy egyik napról a másikra, ezért hosszú távú védelmi programokra van szükség. Épp ezért 2004-ben útjára indult az első viperavédelmi program, amely idén „A Rákosi vipera védelme a Kárpát-medencében” címmel folytatódik. Ennek keretében az Európai Unió támogatja a Magyar Madártani Egyesület megmentésükre irányuló munkáját. Természetesen – mint annyi minden – ez sem megy egyedül, ezért számos partner segít a viperavédőknek, mint például nemzeti parkok, állatkertek, természetfilmesek – jó barátaik.

Kik ők?

A nevük rákosi vipera, de ha tudományos könyvekben keresnéd, Vipera ursinii rakosiensis néven találnád meg őket. Kistermetű mérgeskígyók, de ne ijedj meg, egyáltalán nem jelentenek Rád veszélyt!

A szöcskék, tücskök, és gyíkok viszont joggal félnek tőlük, sőt, étlapokon szerepelnek még madárfiókák és rágcsálók kicsinyei is. Mint látod, zsákmányaik nem óriások, hiszen ők is kicsik és a mérgük sem erős, emberre gyakorolt hatása leginkább a méh csípéséhez hasonló.

Persze óvatosak, és általában elrejtőznek, mert sok ellenségük akad, gólyák, gémek, rétihéják, de a szalakóta, a fácán, és a szintén fokozottan védett túzok is szívesen megkóstolná őket. Hiába bújnak földalatti üregekbe, a vaddisznó, a róka és a borz is feni rájuk a fogát, kitúrják őket a búvóhelyükről. Látod, a mérgeskígyók élete sem fenékig tejfel!

Kedvelik a nedves és száraz réteket, legelőket, ahol a terep változatos és bőven van táplálék. A tél számukra is gondot jelent, ilyenkor nem találnak eleséget és a hideget sem bírják, ezért földalatti járatokba húzódnak és téli álmot alszanak. Ezt a tudósok hibernációnak nevezik. Tavasszal aztán felpezsdül az élet, a hímek sokat járnak-kelnek, ilyenkor jó eséllyel láthatod őket. Utódaik nyár végén, ősz elején születnek, akár 6-16-an egyszerre. Kicsinyeik aprók, 13-15 cm-es testhosszuk igazán nem nevezhető hatalmasnak, bár felnőttként is legfeljebb 50-60 cm-re nőnek.

Hova tűnnek?

Valaha az egész Kárpát-medencében elterjedtek voltak, de az elmúlt 100 év során alig csupán néhány apró és elszigetelt élőhelyre szorultak vissza, a Hanság és a Kiskunság területén.

A legfőbb veszélyt az élőhelyeik átalakítása jelenti. Ezek a legelők a csatornáknak köszönhetően egyre inkább művelés alá vonhatók, ezért nagy területeket szántanak fel. Sajnos eltűnésükhöz hozzájárult a szándékos pusztítás és a kereskedelmi célú gyűjtés is. Mindezeknek köszönhetően olyan kevesen maradtak, hogy kisebb, helyi katasztrófákat sem élnének túl.

Mit tesznek értük?

A viperavédelmi program munkatársai mindent megtesznek azért, hogy a Kiskunságban, a Hanságban, és a Fertő-tónál megmaradjanak meglévő élőhelyeik, és új területeken is boldogan élhessenek. Földterületeket vásárolnak, ahol a számukra legmegfelelőbb gyepet alakítják ki, és ennek kezeléséről is gondoskodnak. Legeltetéssel, a behurcolt növényfajok irtásával próbálják meg a ”viperás gyepeket ” a legjobb állapotban tartani. A Rákosivipera-védelmi és Oktató Központban tenyésztett társaikkal telepítik be az alkalmas élőhelyeket, minden ilyen területen évente 50 kígyó talál majd új otthonra.

Mindezen felül persze a különféle terepi kutatások, megfigyelések is segítenek a megmentésükben. A kutatók fontos információkat gyűjtenek életmódjukról, rokonaikról, élőhelyeikről, az ott található növényekről, táplálékállataikról, vagy akár a búvóhelyeiket készítő rágcsálókról.

---

Oldal: Őshonos állataink
Hazánk kincsei - © 2008 - 2025 - hazankkincsei.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat